„Tudtam, hogy mindent megtettem érte!” – Interjú Sándorházi Viviennel

Ismeretlen
Sándorházi Vivien

Nagyszerű eredménnyel örvendeztette meg a magyar sportrajongókat Sándorházi Vivien, aki a kazanyi U15-ös Tollaslabda Európa Bajnokságon ezüstérmet szerzett. A tollaslabda iránt érdeklődők körében Vivien nevét mindenki ismeri. Ismertségét nemcsak többszörös korosztályos magyar bajnoki címével és kiváló játékával szerezte, sport iránti elhivatottságával és akaraterejével a felnőtt játékosok elismerését is hamar kiérdemelte. Kedves és mosolygós személyisége miatt pedig az egyik legnépszerűbb játékosává vált a hazai mezőnynek, így biztosan mondhatom, hogy mi tollaslabdázók egy emberként szurkoltunk neki az Európa Bajnokság fináléjában. Reméljük, hogy ez a csodálatos eredmény még csak a kezdet, és hamarosan a nemzetközi porondon is hasonló elismeréssel emlegetik majd Vivien nevét, mint az itthoni versenyeken. A torna végeztével Vivit kérdeztük élményeiről.

Először is hadd gratuláljak ehhez a nagyszerű eredményhez! Volt már időd ünnepelni?

Hát, hogy őszinte legyek én pihenéssel terveztem ünnepelni.

Tudjuk, hogy a Tisza Tollas Se-ben, ahol játszol, nagyon jó a csapatszellem. Hogyan fogadták csapattársaid a hírt?

Igen, nálunk elég jó a csapatszellem, de azért meglepett, mikor edzésen lekapcsolódott a villany és Miki (megj.: Pápai Miklós – klubvezető) jelent meg egy tortával. Mindenki gratulált és örült a sikeremnek, a családom nagyon büszke volt rám, főleg azért mert tudták mennyit dolgoztam érte.

A döntőig mindenkit 2 szettben vertél, voltak azért nehéz pillanatok?

Természetesen voltak nehéz pillanatok is, az orosz lány az elődöntőben elég szívós volt, nem adta fel egykönnyen. Előtte egy moldáv lánnyal is játszottam, vele ugyanez volt a helyzet.

Milyen célokkal vágtál neki a tornának?

Igazság szerint szerettem volna éremmel hazatérni, mindegy milyen. De az is nagyon fontos volt nekem, ha esetleg vesztettem volna az elődöntő előtt, akkor sem lett volna gond, mert tudtam, hogy mindent megtettem érte. Ha ez történik, akkor is elégedetten jövök haza.

Tudom, hogy eddig is sok nemzetközi versenyen indultál, és gyakran aranyéremmel tértél haza ezekről a versenyekről. Segítettek ezek a versenyek a felkészülésben?

Szerintem főleg az segített, hogy már voltam előtte EB-n és VB-n is, mert nem volt lámpalázam, hogy ekkora a csarnok, mennyien néznek, meg ilyenek. Meg ezt az egészet imádom amúgy, szóval szerintem igen, segített minden tapasztalat.

Ismerted az ellenfeleidet?

Párat ismertem csak az ellenfeleim közül, de őket sem igazán.

Miben volt ez a verseny más, mint a többi nemzetközi?

Nekem abban más, hogy van bíró, vonalbíró (aminek mondjuk kifejezetten örültem), és én imádok bevonulni táskával egy meccsre az EB-n. Ezt nem igazán tudom, hogy magyarázzam meg, de egyszerűen mindent felülmúló érzés bevonulni egy meccsen, tudni, hogy milyen nagy versenyen vagy. Más az érzése mindennek.

Volt olyan pillanat, amikor izgultál, vagy végig tökéletesen tudtál koncentrálni?

Az első meccsen kicsit izgultam, meg a négy között és természetesen a döntőben is.

A döntőben mindkét szettben volt olyan helyzet, hogy vezettél. Mit gondolsz, miben volt jobb az ellenfeled? Mi volt az ő erőssége és miben voltál te jobb nála?

Én inkább azt mondanám, hogy leblokkoltam, és ő ezt kihasználta. Fejben nem voltam olyan összeszedett, mint az előtte lévő meccseknél. Jól ki tudta tolni nekem a labdát és a leütése is jó volt. Amikor ugyanezt a taktikát játszottam én is, az nekem kedvezett, csak nem tudtam olyan erősen játszani az ő játékát, mint kellett volna.

Ha esetleg legközelebb találkoznátok, csinálnál valamit másképp?

Igen, sokkal jobban felkészíteném magam fejben, és most már tudom mi a taktika ellene.

Aki téged ismer, tudja, hogy óriási edzésmunka van mögötted. Megosztanád ezt azokkal is, akik nem ismerik olyan részletesen egy élsportoló mindennapjait? Persze, csak ha nem titkos…

Persze, megosztom: Decembertől kezdve egészen az EB előtti hétig heti 4 reggeli és 4 délutáni edzésem volt, plusz még hétvégén, ha nem volt verseny. Emellett jártam reggel iskolába, és még otthon is csináltam pár erősítő feladatot minden nap. Iszonyatosan kimerítő volt, általában szerda délután már hulla fáradt voltam, de imádom ezt csinálni és megvolt a célom, így volt, ami motiváljon. Csak nemrég jöttem rá, hogy ahhoz, hogy valaki élsportoló legyen, kell legyen benne egy kis mazochista hajlam. Másképp miért keltem volna fel ennyiszer reggel fél 6kor?

Azt is tudjuk rólad, hogy nagyon jól tanulsz a suliban. Hogy van időd a versenysport mellett a tanulásra is?

Igen, egész jól megy a tanulás is, hát valahogy muszáj időt szorítani rá. Mindig megoldom valahogy.

Mik a jövőbeli terveid?

Hát, ha a jövőbeli terveimet a tollasra érted, akkor szeretnék nagy játékos lenni. Szeretnék kijutni az Olimpiára, nyerni egy Superseriest, szóval profi tollas karriert szeretnék felnőtt koromban.

VivienS_02

Vélemény, hozzászólás?